soha nem gondoltam volna, hogy egyszer blogot fogok írni. :) sokkal jobb, mint a napló, mert nem kell attól félnem, hogy anyám olvassa el, és dühőng miatta, meg mindenfélének elhord.

ma vásárban voltunk, és azthittem, hogy örülni, fognak annak amit nekikk hoztunk, de semmi, nem szóltak egy kukkot sem.

annyira jobban érzem magam, hogy mindent leírhatok amit érzek, gondolok.

tegnap disznót vágtunk, megismerkedtem egy párral, van egy 3 éves kisfiuk, nagyon aranyosak, de aztmondták, hogy a csaj ugyanúgy bika jegyü mint én. hát mit ne mondjak, külömbözűn egymástól, jó öneki nehéz helyzete volt, mert a nagyszülei nevelték, de  akkor is lehetne kedvesebb a párjával és engedhetné kicsit lazítani. annyit gürcől az a szerencsétlen srác értük, és, hogy bizonyítson egy olyan embernek aki nem  is a barátnője vérszerinti rokona, hogy, az már nekem esik rosszul. ha nem csinál valamit jól akkor utcára rakja. milyen dolog ez? a fogadott unokám barátját akitől ráadásul most jön majd a második dédunoka azt, nem teszem csak úgy utcára. én ezt nem értem, oké, hogy nem volt a ház ura, és, hogy meghalt a mama, ővé lett minden, de akkor is, ilyet nem teszünk. és a csaj sem akarta, hogy a fiát az idő alatt lássa, amíg utcára tették. szemétség az egész. nagyon sajnálom, de aki menekülni akar valami előll ami még ennél is rosszabb, azt lényegében meg lehet érteni.

Megosztás a facebookon

tegnap beszélgettem a volt barátommal nagyon lellkiismeret furdalása van.  eszembe jutott minden amit velem tett és nem bírtam megálni, hogy ne szivassam egy kicsit, lellkileg büntettem, hogy mit vesztett. el akart hívni magához, hogy maszírozzam meg, de én nemet mondtam. azt kérdezte hogy ugyanolyan szép vagyok mint régen, erre küldtem neki 3 fényképet magamról. erre azt írta, hogy igen olyan szép vagyok mint régen. erre írtam, hogy vannak hibáim, hogy kicsi a mellem, de ha a párom így szereti akkor nincs gond. :) egyböl elköszönt. :) kérdeztem, hogy mi az ebédje, mert pont főzök. :) szalámis sajtos kenyér. :) nem akartam annyira szemét lenni, hogy megírjam, hogy mit főztem, de azért elgondolkodtam rajta, hogy megkérdezem, hogy nem e akar enni főtt kaját, de inkább elhessegettem a fejemböl az ötletett, nagyon kikészült volna, ha meglát engem, meg a lányomat. :) teljesen összetört volna, vagy egyböl vissza is utasította volna.

büntetem amiért a haverjáára halgatott, mára 5 éves lenne a közös gyerekünk amit miatta vesztettem el, és utána egyböl felszívodott, nem is érdekelte, hogy mi zajlik le legbelüll bennem, ha igazából szeretett volna akkor nem tesz ilyet és nem hagy magamra amikor nagy szükségem lett volna rá.

legbelüll összeomlottam, most heges darabokbol állna a szívem, ha látható lenne kívülről. úgy kellett  összeraknom a darabjaimat. hidegen hagyta, hogy mi zajlik bennem legbelüll, otthagyott mint egy megunt babát, mostmeg bánja az egészet, és vissza akarna szerezni, de abból nem eszik. igaz, hogy a zsánerem az olyan pasik jönnek be mint ő, de elegem volt belőle, büntettni fogom, mindíg, hogy ilyet müvelt, és soha nem fog visszakapni. amíg élek soha nem fogok hozzá visszamenni. új életett kezdtem egy olyan nagyszerü emberrel akinek én kellek és kell az a gyerek is amit én szülök neki, nagyon szeret mindíg gondol ránk, mindent megad, igaz iszik, de kinek nincs hibája? nincs szükségem rá, amikor még nem ismertem a párom mindent megadtam volna azért hogy főlhívjon beszéljünk, de azok után kizárt elegem olt, hogy egy olyan pasi után sírjak akinek nem kellek és a gyerekünk sem, ígyhát új életett keztem, másik emberrel és nagyszerű ember. nincs szükségem másra, csak a mostani páromra és a lányomra.

Idő elteltével abbol a szeretettből amit iránta éreztem gyülölet lett és szánalom iránta. gyülölöm, azért amit velem tett és szánom, hogy olyan ostoba felnött ember létére a haverjára halgat. ki ő? az atya úr isten, hogy tudja mi a jó a haverjának? nem hinném... nem akarta, hogy vele legyek mert fiatal vagyok hozzá képest, és nem kell neki gyerek tőlem. pedig mindíg is akart saját gyereket, csak a felesée meghalt mert sújjos beteg volt. nem is értem, hogy egy 35 éves ember nem tud saját döntést hozni, hogy kivel akar lenni és kivel nem? a haverja valami jós lenne, hogy megtudja jósolni, hogy nincs közös jövönk? nem értem és nem is akarom, de ha valaki ezt megtudja nekem magyarázni akkor hálás vagyok, mert én nem értem. nem egy beteg emberről beszélünk, hanem makk egészséges emberről akinek mindenben saját gondolatai vannak csak a magánéletében nem. akartam sütni neki süteményt, csak neki amikor annó nála voltam, de azt mondta, hogy a haverjának a lányával szokott sütni és senki mással, ne nyuljak semmihez, a másik meg az, hogy reggeli kávézás közben tilos a beszéd, mert csöndben akarja meginni, és mi van velem? szeretem kérdezni, hogy hogy aludt, álmodott e valamit, mit csinál majd ma, meg stb...

tényleg így belegondolva rettentően szerettem, de azok után egyszerüen nemtudom szeretni, bele akarok taposni a lellkébe ahogy ő tette velem, át akarok rajta gázolni, mert miatta vesztettem el  ami fontos volt nekem és törtem össze.

soha nem fogok visszamenni hozzá, boldog életem van így és nem is unalmas amit nem is bánok, mert jó kis mozgalmas apjaim vannak.

így belegondolva köszönettel tartozok neki, mert ha nem müvelt volna ilyet akkor nem ilyen életem lenne mint most, de gyülölöm is azért amitt tett.

Megosztás a facebookon

 úgy írom ezeket a sorokat, mintha valaki hallana, vagy olvasná. úgy sem fogja senki...

lányom annyira aranyos. :) reggel ő keltett fel, mondta, hogy ana-ana. :) az az "ana"én lennék. :)

nagyon nehezen alud el, de végre elaludt délután. :)

párom tegnap józanul jött haza. :) úgy örültem neki. :) mindíg jó, hogy gondol rám, mutkor hozott rózsát.... mindíg hoz, nem számít milyen nap van. lányára is ugyanúgy gondol. :)

azon gondolkodtam, hogy a volt párom aki nem akarta a gyerekét tőlem az is ilyen jó apa lett volna? úgy hallottam, hogy bánja az egészet. 5 év után rájött, hogy hülye volt és lenne egy párja, és saját gyereke és nem másét kéne nevelni. akkor rosszul esett, hogy hejettem és a baba hejett egy 2 gyerekes anyát választott akinek iskolába járnak a gyerekei. de annak viszont nagyon örülök, és hálás vagyok a mostani páromnak, hogy összehozott sok év elteltével az apámmal.

alig várom a karácsonyt, mert akkor megyünk látogatóba hozzájuk. :) eddig azért vártam, mert sütés, meg minden, finom ennivalók, házi sütik amiket én sütők, a nagy karácsonyfát eggyütt díszítjük fel. de tavaj megváltozott minden karácsonyfát úgy kellett kérlellni, hogy állítsuk fel, sütést elutasították és inkább a bolti vacakot vették meg aminek semmi íze nincs. kaja... arról ne is essék szó... egyszerűen kihalt belőlem az a szenvedély ami az elött volt. élvezettel sütöttem, díszítgettem, már októberben elkezdtem készülni a karácsonyra, mostmeg itt van lassan november közepe és semmi ilyenkor már rég hópelyhek lógtak a szobámban, most meg tiszta üres, nincs kedvem adventi koszorút csinálni, pedig tudnék, nincs kedvem egyszerűen ünnepelni és boldogan díszítgetni amikor meghalt bennem valami és amikor arra gondolok sírni volna kedvem.

sokkal jobban érzem magam, hogy mostmár ez a 3.nap, hogy blogot írtam, valahogy könnyebb, mé akkor is ha ez elvész az internet sűrű kavalkádában és nem olvassa egy árva lélek sem, jobban érzem magam :) az internet ittvan és meghalgat. :) csendes halgatóság mint egy fa a erdő méjjén, vagy egy hűséges kutya aki nem szól semmit, csak űl és néz, halgat, némán odabújik és szeretetett kér és ad is nagyon sokat. :)

 

Megosztás a facebookon

megint ugyan az, nincs barátom akivel beszélhetnék. :(

annyira rossz, hogy csak a családom van és nincsen barátom, senki. régebben volt, de áskálódtak, két színűek voltak és szét akartak választani a párommal, ilyet nem csinál egy "legjobb barát"... kihasználtak, átvertek, én meg hittem hogy a kedvenc helyemen is szeretnek, pedig csak egy bábú voltam, akit ide oda dobáltak és nem szerettek, csak egy játék voltam.  mégis akkor miért hiányzik néha? miért lenne néha mégis szükségem arra ami nem jó, amit már tudok, hogy csak kihasználtak mint egy bábút? lehet azért mert akkor nem is voltam ithon ezeknél és nem voltam egyedül? hiányzik a  haverom akivel olyan jól lehetett beszélgetni és mindíg tudott tippet adni, hogy ő mit csinálna a helyemben.... mit csináljak? nincs senkim.... nem is lesz.

most meg hazajön anyám, azt morgolódik és dühöngeni fog, mama nekiáll bőgni, hogy ezért dolgozott 30 évet, hogy mindent elveszít. én nekem fáj a fejem egész nap, mert megint a vérnyomásom... :(

vajon a párom, megint piásan jön haza és későn, vagy józanul és elöbb? erre csak isten tudja a választ ha eggyátalán létezik. biztos van valami felsőbb "hatalom" de akkor amikor annyi rossz történik akkor miért nem lép valahogy közbe?  közbe léphetett volna nálam is amikor rosszat tettem.... de az már elmult és nem tudok tenni ellene semmit, ami megtörtént -megtőrtént ennyi, a multon nem tudunk változtattni, de akkor talán nem itt lennék és nem írnám a blogomat, nem írnám ki magamból azt ami fáj legbelüll.

 

Megosztás a facebookon

nem tudom, hol is kezdjem...

ma nagyon elgondolkodtam, hogy ha másképpen csináltam volna dolgokat akkor milyen lenne az életem. biztos unalmas. :) így annyira nem igazán unalmas, itt a kislányom, a párom és minden rendben. vagy mégsem?

nem igazán értem, hogy anyámnak , meg a mamámnak mi bajuk van velem, meg a párommal, egyátalán örülnének annak, hogy itt lakunk és segítünk.

múltkor szóba került párom és köztem a költözés kérdése.benne lennék, de mégsem. olyan kétes érzéseim vannak, meg akarok szabadulni a nyakamba szakadt tehertől, de félek, hogy mi lesz késöbb. mindegy majd kiderül.

eszembe jutott még, hogy mi lett volna ha elmentem volna annó randira avval a sráccal aki udvarolt nekem, csak a távolság volt a gond és azért nem léptem meg a lépést. és ha megléptem volna, nem lett volna mütétem egy hapsi miatt, aki nem akart engem, nem született volna meg a lányom, és nem mentem volna mindezen keresztül.

de lehet, hogy ennek így kellett lennie, mert akkor nem ismertem volna meg a párom által jó pár csodás embert.

barátaim nincsenek, akik voltak nem foglallkoznak velem, nem érdeklik, hogy mi van velem, senkim sincs akinek a szívem kiönthetném, nagyon hiányzik egy legjobb barát....

Megosztás a facebookon