tegnap beszélgettem a volt barátommal nagyon lellkiismeret furdalása van.  eszembe jutott minden amit velem tett és nem bírtam megálni, hogy ne szivassam egy kicsit, lellkileg büntettem, hogy mit vesztett. el akart hívni magához, hogy maszírozzam meg, de én nemet mondtam. azt kérdezte hogy ugyanolyan szép vagyok mint régen, erre küldtem neki 3 fényképet magamról. erre azt írta, hogy igen olyan szép vagyok mint régen. erre írtam, hogy vannak hibáim, hogy kicsi a mellem, de ha a párom így szereti akkor nincs gond. :) egyböl elköszönt. :) kérdeztem, hogy mi az ebédje, mert pont főzök. :) szalámis sajtos kenyér. :) nem akartam annyira szemét lenni, hogy megírjam, hogy mit főztem, de azért elgondolkodtam rajta, hogy megkérdezem, hogy nem e akar enni főtt kaját, de inkább elhessegettem a fejemböl az ötletett, nagyon kikészült volna, ha meglát engem, meg a lányomat. :) teljesen összetört volna, vagy egyböl vissza is utasította volna.

büntetem amiért a haverjáára halgatott, mára 5 éves lenne a közös gyerekünk amit miatta vesztettem el, és utána egyböl felszívodott, nem is érdekelte, hogy mi zajlik le legbelüll bennem, ha igazából szeretett volna akkor nem tesz ilyet és nem hagy magamra amikor nagy szükségem lett volna rá.

legbelüll összeomlottam, most heges darabokbol állna a szívem, ha látható lenne kívülről. úgy kellett  összeraknom a darabjaimat. hidegen hagyta, hogy mi zajlik bennem legbelüll, otthagyott mint egy megunt babát, mostmeg bánja az egészet, és vissza akarna szerezni, de abból nem eszik. igaz, hogy a zsánerem az olyan pasik jönnek be mint ő, de elegem volt belőle, büntettni fogom, mindíg, hogy ilyet müvelt, és soha nem fog visszakapni. amíg élek soha nem fogok hozzá visszamenni. új életett kezdtem egy olyan nagyszerü emberrel akinek én kellek és kell az a gyerek is amit én szülök neki, nagyon szeret mindíg gondol ránk, mindent megad, igaz iszik, de kinek nincs hibája? nincs szükségem rá, amikor még nem ismertem a párom mindent megadtam volna azért hogy főlhívjon beszéljünk, de azok után kizárt elegem olt, hogy egy olyan pasi után sírjak akinek nem kellek és a gyerekünk sem, ígyhát új életett keztem, másik emberrel és nagyszerű ember. nincs szükségem másra, csak a mostani páromra és a lányomra.

Idő elteltével abbol a szeretettből amit iránta éreztem gyülölet lett és szánalom iránta. gyülölöm, azért amit velem tett és szánom, hogy olyan ostoba felnött ember létére a haverjára halgat. ki ő? az atya úr isten, hogy tudja mi a jó a haverjának? nem hinném... nem akarta, hogy vele legyek mert fiatal vagyok hozzá képest, és nem kell neki gyerek tőlem. pedig mindíg is akart saját gyereket, csak a felesée meghalt mert sújjos beteg volt. nem is értem, hogy egy 35 éves ember nem tud saját döntést hozni, hogy kivel akar lenni és kivel nem? a haverja valami jós lenne, hogy megtudja jósolni, hogy nincs közös jövönk? nem értem és nem is akarom, de ha valaki ezt megtudja nekem magyarázni akkor hálás vagyok, mert én nem értem. nem egy beteg emberről beszélünk, hanem makk egészséges emberről akinek mindenben saját gondolatai vannak csak a magánéletében nem. akartam sütni neki süteményt, csak neki amikor annó nála voltam, de azt mondta, hogy a haverjának a lányával szokott sütni és senki mással, ne nyuljak semmihez, a másik meg az, hogy reggeli kávézás közben tilos a beszéd, mert csöndben akarja meginni, és mi van velem? szeretem kérdezni, hogy hogy aludt, álmodott e valamit, mit csinál majd ma, meg stb...

tényleg így belegondolva rettentően szerettem, de azok után egyszerüen nemtudom szeretni, bele akarok taposni a lellkébe ahogy ő tette velem, át akarok rajta gázolni, mert miatta vesztettem el  ami fontos volt nekem és törtem össze.

soha nem fogok visszamenni hozzá, boldog életem van így és nem is unalmas amit nem is bánok, mert jó kis mozgalmas apjaim vannak.

így belegondolva köszönettel tartozok neki, mert ha nem müvelt volna ilyet akkor nem ilyen életem lenne mint most, de gyülölöm is azért amitt tett.

Megosztás a facebookon