megint ugyan az, nincs barátom akivel beszélhetnék. :(

annyira rossz, hogy csak a családom van és nincsen barátom, senki. régebben volt, de áskálódtak, két színűek voltak és szét akartak választani a párommal, ilyet nem csinál egy "legjobb barát"... kihasználtak, átvertek, én meg hittem hogy a kedvenc helyemen is szeretnek, pedig csak egy bábú voltam, akit ide oda dobáltak és nem szerettek, csak egy játék voltam.  mégis akkor miért hiányzik néha? miért lenne néha mégis szükségem arra ami nem jó, amit már tudok, hogy csak kihasználtak mint egy bábút? lehet azért mert akkor nem is voltam ithon ezeknél és nem voltam egyedül? hiányzik a  haverom akivel olyan jól lehetett beszélgetni és mindíg tudott tippet adni, hogy ő mit csinálna a helyemben.... mit csináljak? nincs senkim.... nem is lesz.

most meg hazajön anyám, azt morgolódik és dühöngeni fog, mama nekiáll bőgni, hogy ezért dolgozott 30 évet, hogy mindent elveszít. én nekem fáj a fejem egész nap, mert megint a vérnyomásom... :(

vajon a párom, megint piásan jön haza és későn, vagy józanul és elöbb? erre csak isten tudja a választ ha eggyátalán létezik. biztos van valami felsőbb "hatalom" de akkor amikor annyi rossz történik akkor miért nem lép valahogy közbe?  közbe léphetett volna nálam is amikor rosszat tettem.... de az már elmult és nem tudok tenni ellene semmit, ami megtörtént -megtőrtént ennyi, a multon nem tudunk változtattni, de akkor talán nem itt lennék és nem írnám a blogomat, nem írnám ki magamból azt ami fáj legbelüll.

 

Megosztás a facebookon