soha nem gondoltam volna, hogy egyszer blogot fogok írni. :) sokkal jobb, mint a napló, mert nem kell attól félnem, hogy anyám olvassa el, és dühőng miatta, meg mindenfélének elhord.

ma vásárban voltunk, és azthittem, hogy örülni, fognak annak amit nekikk hoztunk, de semmi, nem szóltak egy kukkot sem.

annyira jobban érzem magam, hogy mindent leírhatok amit érzek, gondolok.

tegnap disznót vágtunk, megismerkedtem egy párral, van egy 3 éves kisfiuk, nagyon aranyosak, de aztmondták, hogy a csaj ugyanúgy bika jegyü mint én. hát mit ne mondjak, külömbözűn egymástól, jó öneki nehéz helyzete volt, mert a nagyszülei nevelték, de  akkor is lehetne kedvesebb a párjával és engedhetné kicsit lazítani. annyit gürcől az a szerencsétlen srác értük, és, hogy bizonyítson egy olyan embernek aki nem  is a barátnője vérszerinti rokona, hogy, az már nekem esik rosszul. ha nem csinál valamit jól akkor utcára rakja. milyen dolog ez? a fogadott unokám barátját akitől ráadásul most jön majd a második dédunoka azt, nem teszem csak úgy utcára. én ezt nem értem, oké, hogy nem volt a ház ura, és, hogy meghalt a mama, ővé lett minden, de akkor is, ilyet nem teszünk. és a csaj sem akarta, hogy a fiát az idő alatt lássa, amíg utcára tették. szemétség az egész. nagyon sajnálom, de aki menekülni akar valami előll ami még ennél is rosszabb, azt lényegében meg lehet érteni.

Megosztás a facebookon