nem tudom, hol is kezdjem...

ma nagyon elgondolkodtam, hogy ha másképpen csináltam volna dolgokat akkor milyen lenne az életem. biztos unalmas. :) így annyira nem igazán unalmas, itt a kislányom, a párom és minden rendben. vagy mégsem?

nem igazán értem, hogy anyámnak , meg a mamámnak mi bajuk van velem, meg a párommal, egyátalán örülnének annak, hogy itt lakunk és segítünk.

múltkor szóba került párom és köztem a költözés kérdése.benne lennék, de mégsem. olyan kétes érzéseim vannak, meg akarok szabadulni a nyakamba szakadt tehertől, de félek, hogy mi lesz késöbb. mindegy majd kiderül.

eszembe jutott még, hogy mi lett volna ha elmentem volna annó randira avval a sráccal aki udvarolt nekem, csak a távolság volt a gond és azért nem léptem meg a lépést. és ha megléptem volna, nem lett volna mütétem egy hapsi miatt, aki nem akart engem, nem született volna meg a lányom, és nem mentem volna mindezen keresztül.

de lehet, hogy ennek így kellett lennie, mert akkor nem ismertem volna meg a párom által jó pár csodás embert.

barátaim nincsenek, akik voltak nem foglallkoznak velem, nem érdeklik, hogy mi van velem, senkim sincs akinek a szívem kiönthetném, nagyon hiányzik egy legjobb barát....

Megosztás a facebookon